A titkosítás általában és a titkosított kommunikáció nem csak a bűnözőket, de a törvénytisztelő és a magánélethez, a magántitkok védelméhez ragaszkodó polgárokat is védi. A titkosítás tiltása, vagy "hátsó ajtó" beépítésével hozzáférés biztosítása a bűnüldöző/hírszerző szerveknek, több kárt okoz, mint amennyi (valós) haszna lehet. 

Újfent van arra irányuló kezdeményezés, hogy a kormányok hozzáférjenek a titkosított csevegőalkalmazásokban folytatott kommunikáció tartalmához. A dolog nem új, voltak már ilyen törekvések. A hivatkozás mint általában lenni szokott a biztonság, a bűnüldözés. Most egy az eddiginél szélesebb koalíció - az Egyesült Királyság, Ausztrália, Kanada, India, Japán, Új-Zéland és az Egyesült Államok - állt össze, hogy elsősorban a gyermekek védelmére és a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozással hozzáférést kérjen az eddig elérhetetlen adatokhoz. Az Öt Szem néven ismert hírszerző közösséghez India és Japán csatlakozott. A valóban titkosított kommunikáció nem csak a hibrid és autokratikus rezsimek, de a demokratikus berendezkedésű országok vezetését is zavarja. Míg előbbiek hatalmuk veszélyeztetésének eszközét a felforgatók és bűnözők által használt eszközt, utóbbiak a terrorizmus és általában a bűnözés elleni küzdelem akadályát látják benne. Nem beszélve az újságírók és aktivisták tevékenységéről, amit szintén üdvös lenne figyelemmel kísérni.

A végponttól végpontig titkosítás (end-to-end encryption) a szolgáltatókat is védi, mivel a technológia használatakor nincsenek birtokában a titkosításhoz és a visszafejtéshez szükséges kódok egészének, azokat kizárólag a címzettek, az üzenetváltás résztvevői ismerik. Az üzenet is csak a számukra megismerhető. Ha még a titkosítást megelőzően sikerül elkapni az üzenetet - például egy kémszoftverrel megfertőzve a célszemély telefonját - akkor persze megkerülhető, de ez nem minden esetben járható út. A hatóságok ennél egyszerűbb és kevesebb macerával járó utat szeretnének.

A titkosítás - kommunikációban és az állományok, jelszavak használata során - a magán és üzleti titkok védelmének hatékony eszköze. A(z észszerű erőforrás felhasználás mellett) nem visszafejthető titkosítás a magánszféra és a gazdasági vagy más okból bizalmas információk megóvásának egyik legjobb eszköze, különösen a nyilvános hálózatokon történő kommunikáció során, vagy az ilyen adatok továbbítása esetén. Bármilyen "hátsó ajtó", visszafejtést lehetővé tevő megoldás semmivé teszi a jelentőségét. Ami egyvalakinek hozzáférhető, az - potenciálisan legalábbis - bárki számára elérhető lehet. A visszafejthető titkosítású kommunikáció elveszti bizalmas jellegét. Amellett, hogy hozzáférhetővé válik a bűnözők kommunikációja, a többi - nagyságrendekkel több és nem illegális - üzenet tartalma is hozzáférhető lesz.

Hiba lenne kizárólag a kezdetben említett hét országot pellengérre állítani a hátsó ajtók beépítésének követelése miatt. A demokratikus berendezkedésű országok közül elsőként 2018-ban Ausztráliában hoztak olyan jogszabályt, amely hozzáférést biztosít a bűnüldöző szerveknek a titkosított kommunikációhoz. Az Európai Unióban is vannak törekvések a titkosítás korlátozására és a hozzáférések biztosítására.

Nemzetközi szervezetek, mint például az Electronic Frontier Foundation (EFF) szerint a tervezett változtatások nem csak a bűnözők és terroristák ellen adnának eszközt a demokratikus és nem demokratikus kormányok kezébe. Aktivisták, jogvédők, tényfeltáró újságírók a diktatúrákban pedig bárki akit a hatalom veszélyesnek gondol, megszenvedhetik a bizalmas kommunikációs csatornák hiányát. Ami pedig a beígért biztosítékokat illeti: nem egyszer láthattuk már, hogy az állami szervezetek, ügynökségek különféle érdekek mentén átlépték a szabályokat és jogosítványaikat nem az eredeti céloknak megfelelően, nem egyszer vétlen polgárok ellen használták fel.

Kérdés továbbá, hogy kinél lenne a kulcs? A szolgáltató székhelye szerinti kormánynál, vagy bárkinél, aki kéri? Mi történik, ha a hozzáféréshez szükséges információ kiszivárog, vagy ellopják? Egyáltalán kiderülne-e, hogy ilyesmi történt? És mi van a nyíltan, vagy kevésbé nyíltan antidemokratikus rendszerekkel? Kapnak-e hozzáférést? Ha igen, akkor miért? Ha nem, akkor miért nem? Ki dönthet erről?

A kormányok, ügynökségek, bűnüldöző szervek által támogatott megoldás úgy tűnik több kérdést vet fel, mind amennyit megválaszol. No meg persze az is válaszra vár, hogy ez az egész nem csak a trójai faló-e? Nem kizárólag a csevegőalkalmazásokat, de a levelezést és más alkalmazásokat, a tárhelyek, az állományok, vagy éppen a meghajtók, operációs rendszerek titkosítását is használhatják a bűnözők. A hátsó ajtók, megkerülő megoldások használata ezekben az esetekben is jól jöhet, a hatóságok számára legalábbis. A szabálykövető polgárok, szervezetek és vállalkozások mindennek csak a hátrányait érzékelnék.

Adataid védelme érdekében használj valóban megbízható titkosítást! Böngészésre (is) használt eszközeidet csatlakoztasd az internetre VPN szolgáltatáson keresztül! Légy biztonságtudatos és segítsd ebben gyermeke(i)det is!

Ha tetszett az írás, oszd meg barátaiddal, kövesd a Gyerek.Net.Info Facebook oldalát! Csatlakozz az Internetes biztonság - gyerekeknek, felnőtteknek csoporthoz! Véleményedet, kérdéseidet megírhatod a Facebookon, vagy regisztrációt és bejelentkezést követően itt a weboldalon.