Egy kommentben olvastam a Facebookon, hogy a legnagyobb védelem (sic!), ha az internetet nem használjuk. Csak így egyszerűen.

Az okok között ott van a hozzászóló szerint, hogy az internetet egy katonai projekt alapozta meg, hogy sok a buta, primitív és erőszakos troll a közösségi oldalakon és hát "nem hallottatok még Edward Snowdenről?". De hát használni kell, mert az ismerősöket nem lehet róla lebeszélni, szinte csak ezen tartják a kapcsolatot, a munkáltatók "lenézik azt, aki nincs fenn a közösségi oldalakon" és hátrányt jelent álláskereséskor, ha nem vagy fent.

Ezekben a megállapításokban van igazság, már hogyne volna! De végtelenül leegyszerűsítő képet mutat, ahol az internet és a közösségi oldalak közé egyenlőségjel kerül. Ez persze nem egyedülálló, egy ismerősömtől hallottam, hogy a legutóbbi, hat órás Facebook leállás során volt aki meg volt róla győződve, hogy az internet szolgáltatás szűnt meg, nem pedig néhány (egyazon cég által működtetett) közösségi oldal vált elérhetetlenné.

A bevezetőben szereplő állításokat mindenesetre érdemes sorra venni, mivel mindegyikhez kapcsolható hasznos tanulság is.

Az internet egy katonai projektként indult

Ez így van! A hidegháború időszakában az USA - közelebbről a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency - Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége) nevű szervezete - egy olyan kommunikációs hálózat létrehozását tűzte ki célul, ami képes lett volna arra, hogy atomháború esetén az egyes végpontok kiesése (megsemmisülése) ne okozza az egész rendszer működésképtelenségét. Az atomháborúból szerencsére nem lett valóság, de a távoli pontok közötti kommunikáció ezen eszközét felfedezte az egyetemi-tudományos világ. Először csak az Amerikai Egyesült Államokon belül, majd Európa nyugati fele következett, majd a világ többi része. Tim Berners-Lee a svájci CERN kutatóközpontban alkotta meg annak az alapját - a HTML nyelvet és a HTTP protokollt -, amit ma az internet egyik szolgáltatásaként webnek, vagy világhálónak nevezünk. A legelső weboldal csak szöveges információt tartalmazott, de már voltak rajta hivatkozások. A mai web nagyon messzire került az eredeti állapottól és Sir Tim Berners-Lee véleménye szerint attól a gondolattól is, amiért egykor a világháló létrehozását szorgalmazta. Az internet bajai ma nem katonai eredetében gyökereznek, sokkal inkább a hatalmasra nőtt és ezzel arányos befolyásra szert tett technológiai óriások (de a kisebbekről sem szabad megfeledkezni!), az adatokat gyűjtő és feldolgozó, továbbértékesítő, azok segítségével az emberek döntéseit befolyásoló cégek, kormányok és egyéb szereplők azok, akik profitért, befolyásért gyakorlatilag bármire képesek.

Dönthetsz arról, hogy milyen szolgáltatást és milyen módon használsz. Ezek a választások, döntések igenis befolyásolhatják az online veszélyeknek való kitettségedet.

Buta, primitív és erőszakos trollok a közösségi oldalakon

A közösségi oldalak és nemcsak hagyományos értelemben vett oldalak, hanem webes felülettel akár nem is rendelkező más szolgáltatások, például üzenetküldő alkalmazások hatalmas karriert futottak be az elmúlt nagyjából húsz évben. A Web 2.0-nek is nevezett irányzat (ez az, amikor a tartalmat nem a szolgáltatók, hanem zömmel a felhasználók állítják elő, a szolgáltató csak a technikai feltételeket biztosítja ehhez) fejlődése és persze a megfelelő szabályozás hiánya tette naggyá, olykor szinte megkerülhetetlenné ezeket a platformokat. Trollok? Igen, meg álhíreket terjesztő, átverésekre alapozó szereplők. Amihez szükség volt azokra a feltételekre, amiket ezek a szolgáltatások biztosítottak. A szolgáltatók voltak (és ma is ők) azok, akik az eredményességi (felhasználószám, bevétel, nyereség) elvárások teljesítése érdekében lazán hátrébb sorolják a felhasználók biztonságát, szemet hunynak a szabályok áthágása felett. Mi több, Frances Haugen egykori vezető Facebook alkalmazott szivárogtatása, majd nyilvános szereplése óta az is bizonyosnak tűnik, hogy olykor maguk is gerjesztik - a megosztó, kirekesztő, erőszakos tartalmak megengedésével - azokat a veszélyeket, amelyek ellen a deklarációk szintjén olyan harcosan kiállnak.

Itt is igaz, amit az előző részben már írtam. A lényeg az, hogy mit és milyen módon használsz. A közösségi oldalak (élen a Facebookkal) minden rossz tulajdonságuk mellett rendelkeznek pozitív lehetőségekkel is. Nem csak trollok és álhírek, de hihetetlenül jó oldalak, csoportok is vannak, ahol valóban fontos dolgokról folyik a diskurzus.

Edward Snowden

Ő az az egykori amerikai hírszerző, aki az NSA (National Security Agency - Nemzetbiztonsági Ügynökség) és más kormányzati ügynökségek a nyilvánosságban következetesen tagadott megfigyelési gyakorlatainak működésébe engedett bepillantást. Hazájában - ahová azért nem tér vissza, mert nem bízik a tisztességes eljárásban - jelenleg is árulóként tartják számon, jelenleg a Szovjetunióban Oroszországban él és a jelek szerint tartja is magát ahhoz, hogy a tudását nem osztja meg a befogadóval. A hárombetűs szolgálatok közül az NSA sokáig gyakorlatilag ismeretlen volt a szélesebb közönség számára, létezéséről és az általa folytatott tömeges megfigyelési gyakorlatról Snowden révén kaphattunk képet. Ha érdekel a téma, akkor olvasd el magyarul is megjelent Rendszerhiba című könyvét és/vagy nézd meg az Edward Snowden című filmet.

Fontos, hogy ne legyenek illúzióid, de az is lényeges, hogy ha az internetet használod, akkor ismerned kell - és legalábbis részben - el kell fogadnod az azzal járó kockázatokat is. Ugyanakkor érdemes ezek kivédésével, csökkentésével is foglalkoznod és a gyermeke(i)d is megóvni, amennyire csak lehet ezektől.

Közösségi oldalak és munka

Vannak kifejezetten álláskeresésre szakosodott weboldalak, de vannak olyanok is, amelyeknél ez csak a szolgáltatások egyike, mint például a LinkedIn. Ezeket valóban szeretik a munkát kínáló cégek, mert megmutatják a kínálatot, egy plusz csatornát kínálnak - a pozíciók egy részénél legalábbis - a hagyományos álláshirdetések mellett. Ha valaki képbe kerül egy állás kapcsán akkor nem kizárt, hogy a leendő munkaadó rákeres a jelentkezőre az ismertebb közösségi oldalakon. Ilyenkor az állást kereső által nyilvánosan megosztott tartalmakat láthatja, ami talán megengedhető. Vannak olyan munkák, ahol elvárás lehet az, hogy a jelentkező internetes jelenléte ne legyen feltűnő, vagy extrém. Az az amerikai gyakorlat, hogy olykor hozzáférési adatokat is kérnek a munkára jelentkező közösségi profiljaihoz, szerencsére Európában nem elfogadott. A hozzáférés olyan adatokhoz juttathatja, amihez egy munkaadónak semmi köze és amit az ember esetleg csak a legközelebbi barátaival, vagy a családtagjaival oszt meg, nem is beszélve a csoporttagságokról, érdeklődési körről és hasonlókról. A munkaadók általában nem a közösségi oldalakon való jelenlétet, sokkal inkább a digitális eszközök és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások hozzáértő használatát várják el.

Ettől függetlenül a megfontolt viselkedés, posztolás minden esetben ajánlható, nem csak munkakereséskor. Egy gyerek számára is fontos tudás, hogy ami az internetre kerül, az általában ott is marad és sokszor évek múlva is megtalálható. Különösen fontos ez a személyes adatokra és olyan egyéb információkra, amelyek a magánszférádba engednek bepillantást.

A web és az internet (ugye a kettő nem ugyanaz!) egyáltalán nem hibátlan helyek, mi több, tele vannak olyanokkal, akiket nem a közjó szolgálata, vagy a jószándék vezet. Ma a legtöbbünk számára kikerülhetetlen az internet és az arra épülő szolgáltatások használata. A világhálót (world wide web), az elektronikus levelezést, a zenehallgatást, filmnézést, az állományok küldését, megosztását, az online hang/video beszélgetést és a többi alkalmazást sokan szinte napi rendszerességgel használjuk munkánk során. A gyerekeink pedig szintén belekóstolhattak - ha előtte esetleg még nem használták - az elmúlt több, mint másfél évben az internet használatába. Nincs 100 %-os biztonság, ezt már sokszor mondtam és ez nem azért igaz, mert én mondom. De a kockázatokat igenis lehet és kell is csökkenteni.

Hogy mindez mennyiben függ össze például gyermekeink online biztonságával? Nem árt ha tudod, milyen terepre engeded kalandozni, ott milyen veszélyek, fenyegetések lesnek rá és azokat hogyan lehet elkerülni, kivédeni. Ahhoz, hogy segíthess, neked magadnak sem árt tisztában lenned ezekkel. Ha internetező, kütyüket használó gyereked van, vagy ilyen gyerekekkel foglalkozol, akkor már alapból nem kizárt, hogy - hozzám hasonlóan - te magad is digitális bevándorló vagy (vannak emlékeid azokból az időkből amikor nem voltak okostelefonok, internet előfizetés nem létezett, vagy a maihoz képest jóval lomhább és persze többe is került, a számítógépek nagyobbak, drágábbak és sokkal lassabbak voltak mint ma), de a digitális bennszülöttek (a gyerekek) - az Alfa és a Z generáció - meg kell hogy kapják azt a segítséget, amit tapasztalatunk és tudásunk miatt csak mi tudunk megadni nekik.